Ének az esőben - Krakkó

Ez a megfelelő eszköz Budapestről Krakkóba. Gyors, könnyű, agresszív - és nem sajnálod. Pályára való. Az út pedig olyan, mintha sok-sok motorversenypálya egymás után lenne téve. Donnington Park-kal indul Magyarországon, aztán kicsit rázós Monza (Zvolen-ig), utána Lausitzring, majd Brno stílusú pálya (fel Donovaliba), végül ManTT a határig. Lényeg, hogy a motorjaink pont jók voltak erre az alkalomra. Ide igazából sportmotorral kell jönni.

A tankon a kesztyűm alatt egyébként az adóvevő van, ami fejlesztésre szorul, mert 50 felett nem tudtunk kommunikálni vele.

Ez itt egy box-stop Donovaliban. Beültünk egyet ebédelni egy remek étterembe, s amíg ettük a sztrapacskát, eleredt az eső. Ez volt az első eső, de csak 20 percig tartott. Az esőben egyébként az volt a jó, hogy lemosta az utakat. Ahogy ahol száraz volt (90%-ban száraz úton mentünk) ott marhára tapadtak a gumik.  Laci motorját egyébkánt egy alkalommal kipróbáltam. Neki a hátsó futóművével vannak gondok. Ehhez képest jött, mint az ördög. Igaz ivott is napi 20-25 kv-t, és folyamatosan gyújtott, hogy tudjon koncentrálni.

Este fél nyolcra megérkeztünk Krakkóba. Rendőrök vezettek a szállásunkhoz szívességből. Rengeteg ember az utcán, igazi pezsgés a 16 századi városban. Az alábbi képen látható lányokat föntről a szobánkból fényképeztük le, amint valami oknál fogva egymást fényképezték a Laci motorján. Amikor észrevettek, vidáman integettek.

Ahogy látható egyébként, nagyon ügyesen a kápolna bejárata előtt parkíroztunk. Reggel misézők kerülgették a motorjainkat...

Szállásunk a belváros kellős közepén volt. Két személyes frankó kis lakás volt. Én a kanapén aludtam. Fejenként 7 ezret fizettünk. A képeken egyébként úgy látszik; hogy sötét vacak  idő volt, de ez nem igaz, csak a gépem csinál ilyen sötét felvételeket.

A főtéren este 9-kor is még dolgoznak az árusok, de hajnalban is zajlik az élet. Nyugat-európai város is lehetne. Itt két vállfaárust fényképeztem le, amint először járnak külföldön...

A cigit  a hirdető oszlopban vettük, a vacsoránkat pedig egy falusi étteremben töltöttük el. Itt be is boroztunk. Én még ilyen pisztrángot életemben nem ettem, mint itt! Komolyan, bitang jó volt. Az előétel vekni kenyér, és pörcögős libazsír volt. Cola-t, vagy Cola Light-ot nem szolgáltak fel. A végén én rosszul lettem, annyit ettem.

A csajok nagyon kultúráltak voltak. Szolidak, kellemes fizikai megjelenéssel, szépen felöltözve. Keserűen beláttuk, hogy míg a Rádayban egy este kb. 4 jó nőt látsz, itt egy óra alatt láttunk 40-et. A lengyel csajok jobbak! Ez van.

Mondjuk éppen őt nem tudom, Ottó minek fényképezte le...

Aztán elindultunk haza. Nem nagyon variáltunk, ugyanazon az útvonalon repesztettünk haza. Lengyelországban végig esett, de nem engedtünk a versenytempóból. A határon mi indítottuk meg a forgalmat (senki nem mert átmenni a vízzel elöntött határállomáson, de amikor mi átmentünk, megindult a forgalom).

Lacit egyszer elveszítettük, de fél óra múlva megkerült. Egy kúton vártunk rá, ahol a kutas strandlabdával fejelgetni akart velünk. Szlovákiában  felhőket cseleztük, majd gyönyörű idő, végül megint eső, - sőt Lacinak jégeső! Délután 3-kor már a garázsomból néztem, hogy szakad le az ég - szóval hamar hazaértünk. Pöpec kis túra volt!

Petró Lajos