Raptor Harapás

Mindent eltakaró porfelhő, nyitott kipufogók fülsüketítő ordítása, mély homokos siratófal, szakadékszerű ugratók. Yamaha Raptorok haraptak a hétvégén Felsőnánán!

Quadokat ritkán van alkalmam tesztelni, a gyorsasági pályákat látogatom inkább, de ennek ellenére nagyon örültem a felkérésnek, hogy induljak a Yamahákkal rendelkező amatőr sportolók számára meghirdetett Raptor Kupában. A sorozatban már résztvevő újságíró kollégám kevés sanszot adott, hogy megelőzzem akár csak a 10-12 éves gyerekeket, de azt mondta, hogy ne aggódjak, mert a kondíción múlik minden. Az esélytelenek nyugalmával léptem be a sorozat 5. fordulójába, gondoltam majd quadozok egy jót kellemes társaságban.

A társaság valóban nagyon kellemes volt. A gyorsasági versenypályák -  tisztelet a kivételnek – mindenki nagyon okos, nagyon gyors, nagyon büszke, ritkán köszönős társaságához képest felüdülés volt a vidám és közvetlen babgulyásos hangulat. Talán a sok vidéki ember, a kis falvak mentén megbújó eldugott pályák varázsa, a természet közelsége, a közös félelem az oly gyakori sérülésektől vagy a mindenkit egyenlővé takaró por és sár az oka a baráti hangulatnak.

A résztvevőkkel ellentétben a pálya kevésbé volt barátságos. Klasszikus régi időket idéző, quadok megjelenése előtti motocross pálya a felsőnánai. A ma oly gyakori ugratókkal teli supercross pályákkal ellentétben anno a meredek emelkedők és szakadékszerű lejtők váltakozása hozta lázba a nézőket. A domboldalakra való feljutást csak nehezítette az egész pályát övező mély homok, amiben a quadok könnyen elássák magukat.

A 2 futamból álló verseny előtt 10 percet edzhettünk. Az edzésen 6 kört futottam és felüdülés volt az egyik felborult versenyzőnek segítséget nyújtani, mert addig is pihenhettem. A quadon ugyanis szinte végig állunk és a testsúlyunkkal próbálunk egyensúlyozni, az emelkedőn a kormányra, míg lejtőn hátra dőlve. A kormányvégekbe folyamatosan erősen kapaszkodunk, mivel a kerekek a hepehupás talajon állandóan ki akarnak törni valamelyik irányba. Az ugratókon szintén fontos a helyes súlypont megtalálása, a földre érkezés utáni tompításról nem is beszélve. Az emelkedők előtt minél nagyobb lendületre kell szert tenni, különben csak kínszenvedés a mélyhomokban kacsázva feltornászni magunkat. A meredek lejtőkön folyamatosan arra koncentrálunk, hogy csak valahogy a gépen maradjunk, a lejtő végén, kiülés a kanyar belső oldalára, erőcsúsztatás, de csak mértékkel, mert a mandiner túloldala kisebb szakadék, újabb emelkedő s minden kezdődik elölről. A ritkán előforduló de sok energiát kivevő ugratókon szinte pihenünk a meredek domboldalak után.

Ha az edzés a szélvihar, akkor a verseny maga a tornádó. A rajt után az első kanyarban locsolás hiányában akkora porfelhő keletkezik, hogy az elsőként forduló után senki nem lát semmit, azaz semmit. Mindenki arra koncentrál, hogy emlékezetből bevegye a fordulót, és közben reménykedik, hogy senki nem pördül keresztbe előtte. Kanyart még csak-csak bevehetünk emlékezetből, de egy meredek lejtőn szinte öngyilkosság porfelhőben száguldani, így jószerivel mindenki kis előnyt enged az előtte levőnek, amíg leülepszik a por. Emelkedő, kanyar, lejtő, mandiner, emelkedő, kanyar, lejtő, ugrató s így tovább, 8 perc + 2 körön keresztül. A sportmotorokon megszokott 2 ujjas fékezés és kuplung technikám az ugratókon majd eltörte az ujjaimat, de a verseny közben nem éreztem fájdalmat, fáradtságot, az adrenalin mindent megoldott. A második futamban, az egyik meredek emelkedőn egy kopott gumis kolléga quadja keresztbe-kasul küzdött az enduro cross verseny által fellazított homokban, kénytelen voltam fékezni, nem volt gond, az elindulással annál inkább. A quadom csak ásott és ásott a homokban mindaddig, míg az alsó szilárd rétegben megkapaszkodva katapultált engem. A versenygép felállítása utáni perceket a vészleállító vezeték (ami nélkül nem indítható a motor) keresésével töltöttük a pályabírókkal, mert azt a karomról leszakadva betemette a homok.

Óriási élmény, igazi férfias játék. A versenyről készített videók megtekintése után, úgy tűnt mintha nyugdíjas tempóban haladtam volna a 10 métereket ugrató, folyamatosan két keréken közlekedő Bencsik Józsi mellett, mégsem hagynám ki a következő futamot. Szeptemberben ismét támadnak a raptorok!

Bővebben majd a következő adásban, a versenysorozat részletei pedig itt találhatóak.

Varga Szabolcs