MAMS Országos Egyéni Bajnokság - Értékelés.

Szerencsére idén nem volt semmi fennakadás, így mind a három helyszínen megrendezésre kerültek a futamok. Azt mindenféleképp egy szenzációs ötletnek tartom, hogy a fordulókat a szezon elejére időzítették, így a vaspapucsosoknak van lehetőségük a többi, komolyabb versenyre készülni technikailag és fizikailag is.

Egy Matej Ferjan kvalitású versenyzőnek nyilván nem okoz nagy kihívást egy utánpótlás bajnokiban induló pilótát legyőzni, de ugye azt is tudjuk, hogy minden éremnek két oldala van... Nyilvánvalóan ezekben a futamokban kerülnek a kézbe a lelátókon a folyékony kenyerek, de azért a junior versenyzőknek az ilyen etapok is nagyon sokat számíthatnak, hiszen nem sok lehetőségük adódik egykori Grand Prix menőkkel húzni a gázt. Aztán ugye ott vannak a közel azonos képességű versenyzők, akik rivalizálnak egymással, és ilyenkor be tudják bizonyítani maguk, az ellenfél és a szurkolóik felé is, hogy igenis ők a jobbak. Viszont érdekes módon a versenyzők többségének ez az egész bajnoki csak egy kellemetlen púp a hátán, amit el kell viselni.

Többségüknek nem ezek a versenyek hozzák az igazi kihívásokat, hanem inkább a külföldi, vagy a lengyel ligás küzdelmek, és már sajnos találkoztunk nem megfelelő hozzáállással is. Én ezt a magam részéről nem érzem fairnek sem a versenyző társakkal, sem a szurkolókkal szemben sem. Nem mindenkinek adódik lehetősége külföldi versenyeken is megmérettetni magát, és miért is ne engedhetnénk össze az összes magyar versenyzőt megtudni, hogy az adott évben ki a legjobb?

Sajnos a magyar salakmotorsportra nagyon is rányomta a bélyegét ez a gazdasági válság. Eddig sem igazán tolongtak a szponzor jelöltek a versenyzők körül, mára viszont már odáig jutottunk, hogy a versenyzőink nem járnak ki az edzésekre, mert egyszerűen nincs arra pénzük, hogy pár tréninget követően finanszírozni tudják a motorok felújítását. Itt már nyilván sejthetjük, hogy a versenyzőink nem a magyar bajnokin kapott pénzekből vesznek nyaralót a Bahamákon, és ugye itt egyenes ágon el is jutottunk oda, miért is nyűg ez az egész hercehurca.

Többen is úgy vélik, hogy az a baj az egész sorozattal, hogy a bajnoki cím már elveszítette a presztízsét. Na de mégis ez hogyan lehetséges, hiszen azért a győztes mégis a dobogó legfelsőbb fokára állhat fel, neki szól a magyar himnusz - a sors fura fintora, hogy egy szlovén születésű versenyző immáron ötödször bizonyult a legjobbnak a mezőnyben. A szlovén pilóta bevonásával ez a verseny kissé ellaposodni látszott, hiszen úgyis tudta mindenki, hogy Matej lesz a bajnok, és a magyar fiatalok többsége már nem is érzett kellő motivációt ahhoz, hogy komolyabban odategye magát ezeken a viadalokon. Saját meglátásom szerint, idén ez megváltozni látszott, mert én bármelyik fiúval beszélgettem, mindenkinek komoly célkitűzései voltak a sorozattal kapcsolatban, és ez kihatott az egész szériára.
Érdekes módon idén az összes fordulót sikerült zökkenőmentesen lebonyolítani. A versenyzők többsége elindult mind a három fordulón, kivéve, aki sérüléssel vagy technikai problémával küzdött. A lebonyolítási rendszerrel volt még egy kis gikszer, sajnálatos módon nincs annyi versenyzője kis országunknak, hogy egy 16 fős bajnokságot meg tudjunk rendezni. Éveken keresztül külföldi pilótákkal töltöttük fel a foghíjas mezőnyt, de idén a klubvezetők nem szerettek volna idegenlégiósokat bevonni a sorozatba. Így lehetőséget kaphatott több juniorversenyzőnk is, hogy összemérhesse tudását a nagyokkal. Például egyik ifjú tehetségünk első ízben próbálhatta ki a miskolci ovált, és ez a bajnoki versenynek köszönhető. Számukra biztosan gyümölcsöző volt ez a pár alkalom is.


II. Magosi Norbert - I. Matej Ferjan - III. Tabaka József

Természetesen ebben a szisztémában is lehet kivetnivalókat találni, és hát jó kis magyar mentalitásról lévén szó, ez a rendszer sem felel meg mindenkinek, ugye vannak az örök elégedetlenek, mint ahogy Daragó úr is említette, hogy míg külföldiek voltak az volt a baj, most meg az a baj, hogy unalmasak a futamok, mert nem azonos szintű versenyzők mérik össze a tudásukat egy-egy futamban. Nyilván mind a két tábornak megvan a maga igaza, na de akkor mégis hogyan oldjuk meg a problémát? Itt jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi lenne a helyes megoldás? Ne rendezzünk magyar bajnokságot?
Én személy szerint nagyon sajnálnám, ha már nem lennének ilyen versenyek, hiszen emlékszem, hogy gyerekkoromban is nagyon szívesen jártam ki a pályára, igaz, hogy azoknak a versenyeknek még más volt a hangulatuk, de azért a nézőszámokból ítélve még most is a nézők jelentős része kíváncsi ezekre a rendezvényekre. A szurkolók szeretik ünnepelni a kedvencüket, vagy épp dörzsölhetik a tenyerüket, ha a rivális épp nincs formában.
Egyre szűkebb rétegeket hódít meg a technikai sportok e válfaja, ezért arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ne hagyjuk cserben ezt a kevés Speedway fant, biztosítsunk lehetőséget arra, hogy a jövőben is megcsodálhassák e gyönyörű sportág magyar vonatkozásait.