Hóbagoly party

Elégedetten dőlök hátra a fotelomban bámulva a számítógép monitorát., és kortyolom a vodka-tonikom . Az elmúlt három nap jár a fejemben. Képek villannak be, és a „beszólások”, most is mosolyt csalnak arcomra. Három nap, két éjszaka, valahol a  Bükk egyik völgyében. 

Február, motor, sátorozás. Nehezen fér meg ez a három fogalom együtt, de vannak, akiknek ez sokat jelent. Sőt csak így jelent valamit.

Egy éve, amikor hazajöttem egy 1600km-es túráról, ami egy Németországi téli motoros találkozót jelentett számomra, akkor fogalmazódott meg bennem, miért is ne lehetne rendezni magyar honban is, a motorozás szerelmesei számára?

A helyszín akkor még talány volt. A lényeg, hogy senkit nem zavarva, egy sátrazásra alkalmas, de nomád terület kellene. Végül is adta magát, mert ismertem olyan terepet, ami megfelel mind ennek, de utána kellett járjak, a helyiek mennyire tolerálják motoros sátras nomádok jelenlétét. Cserépfalu polgármestere, Kósik István úr első szóra támogatását fejezte ki, és ezután teljesen egyértelmű volt hol találkozunk mi, motoros, nomád, hidegtől nem félő, de bulizós motorosok.

Február 18:

Minden cuccom a bringán. Kicsit túlsúlyos szegény,de majd fogyózik, ha lekerül a kaja, pia,ruha. Indulok a kiírt talipontra, mert már várnak a többiek. Tomagó egy Sprinterrel jön, aminek belseje egy kompletten fölpakolt quadot rejt, Hook egy Fiattal mert a krumpli, hagyma, miegymás csak ebben fér el. Tiszafüredig így osonunk, itt Tomagó kiszabadítja a quadot a raktérből. Innen lábon jön a szörnyeteg. Így legalább ketten vagyunk, akiket nem véd a kaszni, de legalább minden közlekedő, és úton lévő megcsodál.

Lassan Cserépfaluba érünk. Tomagóval élvezzük a szabadságot, amit gépeink nyújtanak. Bár nem beszélhetünk simogató meleg napsütésről, de valahogy ez a tél már hosszú volt. Elhagyjuk a falut, és 2km után megérkezünk a kijelölt területre. Szédítően szép a völgy.  A tél után maradt táj lenyűgöz, megbabonáz.

Tomago megoldja az út melletti patak leküzdését erőből, nekem viszont két keréken elkel némi segítség. Bejutottunk, és elkezdjük a sátorállítást. Megérkeznek a motoros barátaink is. Ki óvatosan, ki dagadt gázzal oldja meg a patak átkelést. Konkrétan XTtenere, és Dinne, egy kisebb sugárhajtású gép energiájával hajt át a patakon. Az ütő megáll bennem…..

Pattog a tűz, a sátrak állnak, a motorok pihennek, a motorosok beszélgetnek. A pálinkakóstolás elején túl vagyunk, így a gravitáció leküzdése, és a szavak formálása egyre nehezebb. Körbeüljük a tüzet, ami most egy „nagycsaládot” világít meg, és melegít. Bár szinte ma találkoztunk először, eddig csak nicknevek mögött beszélgettünk a neten, de mintha ezer éve ismernénk egymást.

Megvannak az első áldozatok. Lassan el-eltűnnek a sátrakban.
Hideg az éjjel, de nem igazán fázunk. Készültünk meleg felszereléssel, na meg az alkohol… Reggelre senki nem fagy meg, nem hűl ki.

Február 19. 6 óra 30 perc:

Az éhesebbje, már a ki nem aludt tűz élesztett verziójánál süti szalonnáját, kolbászát, egyebét. Nem hiszem el! Ezek még tudnak inni, és körbejár a pálinkás butella, boros üveg…

Jé! Én is tudok inni még némi bort. Eszem valamit. A földről vettem föl és a tűzbe tartottam. Jó volt.

Menjünk fürdeni! Készülünk, bár ha a bor nem segített, a víz már nem fog. Irány Bogács a strand, az ittasak autóval, sofőrrel, a fitt józanok motorral. A jegykezelő néni, mint az ufókra úgy néz ránk. Nem hiszi, hogy sátoroztunk. Esküszünk neki az élő istenre, de akkor sem. Szerintem muzulmán….

Ülünk a vízben, többen lebegnek a víz felszínén.. A víz mellett egy üveg ásványvíz, hideg, gyöngyöző palackban. Mindenki azt nézi, üveges szemekkel. Iszunk egy kortyot, elfogyott. Beszélgetünk. Van, aki másfél órája nem is pislantott, csak néz ki a fejéből, de él, legalábbis pulzusa van. Elhagyjuk a fürdő- komplexumot. Hagynánk…. van, akinek leesett a vérnyomása. Másnapos, de így jobban hangzik. Én is szédelgek. Irány a tábor, van remény, hogy kész a leves.

Ezer köszönet,a  kolbászos tejfölös krumpli leves készítőinek, Zsu, Gixef, stb. nagyon jó!!!! Jöhet a pálesz, a sör. Mi van velem?  Nem tudok inni egy nagy tányér leves után? Hát nem….

Este még nagyobb tűz, még több duma, és mindenki röhög… Mindenen röhög… Mindent iszik, eszik.  Nem is család, testvérek vagyunk. Motorosok, akik egy lehetetlen időszakban vették a fáradságot és találkoztak a hideg és a távolság legyőzésével.

Éjfél után minden elcsendesedik. Hideg van,-2 fok.

Február 20. reggel 7 óra.

Az induló élet funkciókat a nyögések, horkantások, bélgázok szolid melódiája jelzi. Megint mindenki túlélte….Bear Grylls is így csinálná. Eszünk, beszélgetünk, kicsit kelletlenül. Nagyon gyorsan eltelt ez a két nap. A  motorok is lassan beindulnak. A kipufogók, most bánatosan üvöltenek bele a völgy csendjébe. A sátrak némán, hullanak össze, jelezve a mulandót.  Próbálunk mosolyogni, míg pakoljuk sátrainkat, cuccunkat. Nem őszinte a mosoly… Valahogy jó lenne még nyújtani az idő végtelen fonalát, de lehetetlen. El kell telnie egy évnek, hogy találkozzunk…..itt, Cserépfalun az Ördög-szikla alatt.

Elfogyott a vodka-tonikom, a monitor is elsötétül. Hátrahajtom fejem, lehunyom szemem. Orromban érzem a kicsit nedves fa keser illatát. Hallom Ispán szavait, és érzem arcomon a tűz melegét. Számban a félig sült, füstös szalonna íze, egy tisztáson vagyok motoros barátaimmal…

Kegyes Mihály "onam"

<< 

Ha a lét a tét:)>>>