Életfogytig motor

- Rád lehet mondani, hogy életfogytiglanos motoros vagy...

- Igen, először 13 évesen ültem motoron, a nagybátyám Komárján. Akkor arról úgy szálltam le, hogy ennél jobb dolog nincsen a világon. Utána 15-16 évesen kezdtem versenyezni, amikor belekerültem a dunaújvárosi motoros társaságba, ahol akkor nagy motoros élet volt. Ők egyébként a mai napig a barátaim.

A rajtrácson

- Már akkor kiemelkedő tehetség voltál, te is megnyerted az első versenyed?

- Az első versenyt, ami az élessarki 50 cm2-es Mini Gp volt, nem hogy nem nyertem meg, hanem az utolsó helyen mentem, és amikor a Hegedűs lekőrözött, összeakadtunk, és még el is elestem. De még erre is büszke voltam.

- Utána mégis összeállt valahogy a dolog, és nem csak Dunaújváros, hanem az ország legígéretesebb fiatal versenyzője lettél. Leigazolt az akkor az egyik legnagyobb egyesület, a Zalka Máté Motoros Klub.  

- Igen, aztán jöttek az igazi versenymotorok, 250-es Yamaha, a Béke Barátság Kupában és osztrák hegyi felfutókra jártunk. Akkor indult a Superbike világbajnokság, és az egész superbike-ozás, amire jó időben váltottam. Kelet-európaiként akkor ez hihetetlen lehetőség volt, rögtön meghívtak a Daytonai 200 mérföldesre is. Egy fillérünk nem volt, de ott álltunk Amerikában a legnagyobbak között. Akkor az hihetetlennek tűnt. Azok a versenyzők, akiket korábban az újságból ismertem, ott álltak mellettem.

Daytonában Petró Lajossal

Pergusába például úgy mentünk, hogy Sörös Dezső barátom 206-os Peugeotja mögé akasztottunk egy utánfutót. Erre a frissen vásárolt utcai Superbike motort feltettük Németországban és kb. 80-as tempóval legurultunk Pergusába, Dél-Olaszországba.  A motor természetesen tök széria volt, de sikerült vele 9.-nek kvalifikálni.  Marco Lucchinelli ált mellettem a rajtrácson gyári Ducatival. Átnézett és megkérdezte, hogy mit keresek én itt egyáltalán…

- Melyik volt a verseny, amire a legszívesebben emlékszel?

- Valószínűleg a mexikói verseny. A világbajnoki sorozat zárófutama után volt egy meghívásos verseny Mexikó városban. Nagyon kemény mezőny volt, ott volt a világbajnok, meg gyakorlatilag minden superbike gyári versenyző, plusz a nagyon gyors amerikaiak... De az edzésen éreztem, hogy nem megyek rosszat. Viszont az időmérő után nem voltak eredmények, ellenben a boxunkba többször lejöttek a szervezők megkérdezni, hogy milyen köridőt mentem…. egészen estig nem akart kijönni az edzéseredmény, amikor is kiderült, hogy nem hitték el, hogy ennyivel gyorsabb voltam mindenkinél. Mindez azonban csak az esti közös vacsoránál derült ki, és a komplett mezőny megtapsolt, amikor kiderült, hogy milyen időm van. Magán a versenyen is vezettem egy darabig, igaz, ebben volt egy pici trükk is. A célegyenesre egy nagyon gyors a kanyarból fordultunk rá, és a célegyenes is elég hosszú volt, viszont a start a pálya célegyenesének felénél volt. Kitaláltam, hogy az első körben sokkal kisebb lesz a tempó a célegyenes végi féktávnál. Hiába rajtoltam első helyről, azért a gyári motorok jobban gyorsultak, de amikor a kanyarhoz értünk, és a többiek fékeztek, én még nem fékeztem, és jól beengedtem a kanyarba. Ezzel az első kanyar után konkrétan leléptem a mezőnytől. Persze azért felzárkóztak, aztán az egyik áttevősben el is estem…

Daytona, 1988. Petró Lajossal és Amerikában élú magyarokkal

Ahogy mondtam, más volt kelet-európaiként ebbe a rendszerváltás környékén belekerülni. Volt olyan, hogy ültünk az utánfutóból és sörpadból kialakított boxunkban – egy világbajnokságon – és odaült hozzánk beszélgetni az akkori gyári világbajnoki csapat, a Loctite Yamaha főszerelője. Amikor elment, akkor ottfelejtett egy nagy szatyrot, mi pedig utána vittük. De mondta, hogy nem kéri, mert Ő ezt direkt felejtette ott, és erre nekünk nagyobb szükségünk van. Olyan dolgok voltak benne, amit ők már a gyári versenymotorra nem raktak fel, de egyébként semmi bajuk nem volt… láncok, gyertyák… és tényleg nagy szükségünk volt rá.

Aztán persze később lett jó szponzorunk, motorunk. Volt olyan év, amikor a Pro Superbike-ra gyári Yamahán ültem a Laaks Racing csapatban. Laaks úr egyébként egy német motorkereskedő volt, aki imádta a sportot, és egy nagyon komoly csapatot állított ki.

EB-futam, 1990

Sok mindenre büszke vagyok, de összességében az Európa-bajnoki második helyekre, illetve a világbajnoki eredményekre. A legjobb évben a világbajnokságon 11. lettem. De Le Mans-i 24-óráson is lettünk hatodikok.

- Mikor kezdted el a motorkereskedést?

- Amikor abbahagytam a versenyzést, az eszközöket, motorokat, kamiont pénzzé kellett tenni, és abból tudtunk elindulni. Közben elmentem egy évre egy Yamaha márkakereskedésbe dolgozni, és utána indítottam el a saját kereskedést 2001-ben.

- Te vagy a legrégebbi Yamahás?

- Nem, vannak még ketten, akik nagyon régóta benne vannak, de náluk már volt generációváltás a családon belül.

- 20 év alatt sok minden megváltozott…

- Persze csak körül kell nézni. 2001-től 2008-ig szépen meredeken ment felfelé a motoros piac. Szóval mi jó időben kezdtünk el a dolgot. 2008-után viszont egy 8-éves válság jött a motorozásban. Most meg van a vírus, amiből nem tudjuk mi lesz. Számokban kifejezve, amikor kezdtük, akkor eladtunk 100 motort egy évben nagyságrendileg, utána a legjobb évben 500, a válság után 20, és most 180 darab. De hozzá vagyunk már szokva az emelkedőkhöz és a lejtőkhöz, a versenyzésben sem volt másképp.

- Miért választ valaki benneteket?

- Van egy jó szakmai hátterünk, hozzáértés, rengeteg tapasztalat, úgy érzem, jó tanácsokat tudok adni a motorosoknak, hogy mit válasszanak. Nagyon nagy a választékunk, mindent be tudunk az embereknek mutatni és ráadásul nagyon családias, barátságos s szalon, jó a szerviz, jó, hozzáértő embereim vannak. Mi nem az átmenő forgalomra hajtunk, hanem a visszatérő vásárlókra, az emberek szívesen ajánlanak miket a barátaiknak. Vannak, akik 2001-ben vásárlóink voltak, és azóta is ügyfeleink. A kedvencem, a legidősebb ügyfelünk, aki 87 éves és a harmadik motorját vette nálunk. Egy 125-ös Dragstarral kezdte és most is egy nagyobb Dragstarja van, amit használ, szervizeltet is.

Szakmai háttér és tapasztalat

- Hogyan változtak a vásárlók?

- Rengetget. A 2000-es évek elején, közepén, a fiatalok voltak a vásárló közönség, most pedig az idősebbek. És nem úgy, hogy együtt öregedett azokkal, akik akkor motort vásároltak, hanem egyszerűen idősebbek vásárolnak most. Az új belépők most az 50 pluszosok.

Ezzel együtt változtak a motorok is. Amikor kezdtük, az üzletben mindig állt 2-3 R1-es, tele volt a szalon sport, vagy sportos motorokkal. Nagyon népszerűek voltak. A legjobb évben 30-db R1-est adtam el. Most 2-3 évente adok el egyet… Átmentünk a nakedbike-ok, nagyrobogók irányába. Változott a korosztály, a szokások, nem annyira fiatalok már a vevők, kevesebb a pályamotorozás. Az idősebbek nem akarnak annyira előrehajolni, és már sok erős motor van, amin kényelmesen lehet túrázni is.

A legkeresettebb Yamahák most az MT-széria darabjai, az MT07, MT09, a Tracerek, a robogóknál az Xmax 300-400. A Suzukinál pedig a DL650 a GSX-S 750. Szóval teljesen más, mint 20 éve.

Ami maradt, hogy mindenki gyorsan meg akarja kapni a motorját. Ez érzelmi döntés. Amikor valaki kitalálja, elhatározza, hogy valamelyik motort megveszi, akkor azt nagyon akarja, vágyik rá, minél előbb szeretné megkapni. Ez nem csak a motorokkal, hanem mindennel igy van. Amikor itt van a motor, és azt mondom, hogy 8-10 nap, amire átveheti, mindig el kell magyarázni, hogy van egy ügymenet, mert ennyi ideig tart a papírokat elintézni, regisztrációs adót befizetni, névre írni, vizsgáztatni. 8-10 nap erre nem is sok, de ha valaki alig várja, hogy ráüljön, annak egy örökkévalóság. Autóra mindenki többet vár, de természetesnek veszi. Ugyanakkor például sokan megvesznek többszázezerért egy Akrapovic kipufogódobot, mert egy ékszer a motoron, és érzelmileg kötődnek, igy szívesen költenek ilyesmire.

  Mindenki gyorsan meg akarja kapni a motorját

- Van olyan motor, amiről nem gondolnád, hogy venni fogják és mégis siker?

- Van, persze. Az újdonságok mindig mennek, de pár éve, amikor megjelent az a szürke fényezés, ami olyan mintha befejezték volna az alapozásnál, na arra amikor megláttam azt mondtam, hogy ez senkinek nem fog kelleni. Aztán a legkeresettebb motorszín lett!

- Amúgy rengeteg a szürke, sötét motor…

- Igen, ha egy színes motort beállítok, mindenki nézegeti, dicséri. De amikor vásárlásra kerül a sor, akkor már a feketét, vagy a szürkét választja. Valószínűleg ezeket időtállóbbnak gondolják, örök divat.

- Milyen motorokat fogsz árulni, mondjuk 10 év múlva?

- Nehéz megmondani, de a városi motorozás nagyon sokat fog fejlődni. Egyre inkább jobban motorozható a város, mint autózható, így a robogózásban nagyon sok van még. Persze nem tudjuk milyen újdonság lesz majd kitalálva.

- Mikor lesz elektromos motor a szalonban?

Jövőre szerintem, egy elektromos Yamaha-robogó.

- Tudunk róla valamit?

- Egyelőre nem, csak hogy lesz.

- Nem áll valami jól a forint, emelkednek az árak?

- A tavalyihoz képest már kiigazította a Yamaha és a Suzuki az árakat, év közben ezen nem szoktak változtatni, hacsak nincsen nagy baj. Úgyhogy egyelőre nem lesz drágulás.

- Mi megy majd nagyot az idén szerinted?

- A Yamahánál az MT09, Tracer 9 új lett. Minden benne van: R1 elektronika, dőlésérzékelő, kicsúszásgátló, minden, ráadásul reális áron és megbízhatóan.

A Suzukinál nagyon nagy dobás lesz az új Hayabusa. Még itt nincsen belőle, Európába még nem érkezett meg, de hamarosan lesz.

Viszont GSX-R 1000 már nem is lesz, a környezetvédelem miatt. Nehéz összeegyeztetni, hogy ezeket egy alap versenymotoroknak építik, de versenyzésre egészen más kell, mint ami az utcára mehet az Euro emissziós szabályok miatt. Az R6-ot például már csak versenypályára lehet kapni, nem is lehet forgalomba helyezni.  De veszélyben van a GSX-S 750 is. Ami van, még el lehet adni, de több már nem jön belőle.