Az utolsó jeti a földön

Annak, aki nem tudná, mi az, néhány mondatban összefoglaljuk, mi is az a Yeti Race.

Nos, ez egy olyan motorverseny, amit hóban-fagyban is megrendeznek, és mindenki azzal indul rajta, amivel akar, csak két kereke legyen. Mi kell még?! (Szőrmebunda…)

2008. április 17., Ostffyasszonyfa – az utolsó Yeti Race napja. Már kora reggel gyűlnek a mindenre elszánt motorosok a Pannónia-ringen. Magyar és osztrák versenyzőket is egyaránt szép számmal találunk – valamennyiük a délutáni megmérettetést várja. Mindenki felkészül – valaki lélekben, mások fizikailag.

A motorokat még utoljára átnézik, ha kell, beállítják, megbütykölik. Apropó, a motorok. Aki ellátogatott a futamra, láthatott 3 MZ-t, egy muzeális értékű Moto Morini-t, egy hasonlóan öreg Moto Guzzit, de volt, aki egy krosszmotorral jött el.

A verseny 13:00-kor kezdődött. Ekkor már mindenki a rajtot várta; a versenyzők (és segítőik) a rajtrácson, a nézők és a fotósok pedig a pálya mellett. Két felvezető kör után mindenki elfoglalta a helyét. A verseny úgynevezett le mansi rajttal kezdődött: a versenyzők a pálya túloldalán várnak, és mikor megkapják a jelet, átrohannak a már beindított és csapattársuk által fogott motorhoz, fölpattannak rá, és mennek. Szerencsére a rajt rendben lezajlott, nem úgy, mint az első kanyar…

Egyesek szerint legalább tízen estek el, nagy volt a tumultus, ezért volt, aki inkább fékezett, nehogy belekerüljön a tömegbukásba. Az ezres versenygépek egyből az élre álltak, és természetesen tartották előnyüket.

A 2,5 órás verseny igen eseménydús volt…Izgalmas váltásoknak, előzéseknek lehettünk tanúi, de sajnos volt elég dolga volt a roncsszállítónak is. Igen sok bukás volt, de volt olyan is, aki technikai hiba miatt kényszerült föladni a versenyt - az egyik MZ-s csapat gépe például már az első körben felmondta a szolgálatot, de sajnos a Moto Morini is a vége előtt befejezte a futamot.

A negyedik Yeti Race 15 óra 30 perc után valamivel ért véget, ugyanis a két és fél óra letelte után még 2 kört teljesítenie kellett a versenyzőknek, amiről néhányan nem értesültek, így 2 körrel kevesebbet futottak... A leintés után volt sok ünneplés, gumifüstölés, aztán jöhetett a díjátadó.

A veterán kategória végeredménye: 1. ÖLTF Team, 2. Balassagyarmati Motoros Klub, 3. MZ Csalós. A „nagy" kategóriában csak osztrák versenyzők álltak a dobogón.

És most következzék egy jó hír! Bár úgy volt, hogy nem lesz több Yeti, ez azért nem teljesen így van (remélem). A Ringen az étterem ajtajára ki volt téve egy plakát egy „Ice Bear Race"-ről! Nagyon bízom benne, hogy ez a versenysorozat folytatása lesz, és hogy nem szakít a hagyományokkal. Szóval, mindenki bánhatja, aki nem volt ott idén, mert egy nagyon jó versenyben volt részünk, és remélem, lesz folytatás!