Az ember, aki a legtöbb motoron ült

Van egy barátom, aki New Yorkban volt a kínai színházban sárkány. Na te talán csak ez nem voltál, meg akasztott ember, minden más igen. 1998-ban kezdtél el dolgozni a Motorrevünél. Előtte síoktató, testnevelő tanár, ökölvívó… mindent csináltál. Hogyan jött, hogy motoros újságíró leszel?

Úristen, ti a KGB-től jöttetek? Kapásból még én sem tudom ilyen pontosan, hogy mikor mit csináltam az életemben. A Kaffka Margit gimi után a Testnevelési Egyetemre (akkor főiskola volt a neve) jártam. Nem voltam egy gazdag csemete, így már első évfolyamtól dolgoztam az uszodában. Gyerekeket oktattam. Jól is tanultam, kaptam némi ösztöndíjat is, és mivel édesanyámmal és a húgommal éltünk együtt hármasban, jólesett a tudat, hogy nem hordom el otthonról a pénzt. A TF-en edzés, suli, bulik, edzés... csupa kicsattanó formában lévő, erős, egészséges, általában véve vidám fiatal lány… Nem ragozom, de ezután valahogy nagyon nem fűlött a fogam az úgynevezett normális élethez. A tanítás lett volna a logikus folytatás, de az iskola helyett egyre többet dolgoztam az uszodában. Emellett tavasztól őszig alkalmanként túrákat vezettem, telente síoktatóként dolgoztam, később vittem csoportokat Prágába is. Nem tartozik szorosan az életutamhoz, de például én még verekedtem is a Károly hídon... A kilencvenes évek végén nagy MC-s életet éltünk (amerikai mintára szerveződött motoros klubok – a szerk.), állandóan motoros találkozókon lógtunk. Az egyiken valahogy összebarátkoztam Paulovits Imrével, a Motorrevü akkori főszerkesztőjével, aki ugyan annyira nem volt oda ezért a világért, de kellettek a lapnak tudósítások a találkozókról. Elkezdtem nekik külsősként anyagokat küldeni. Később, amikor Vörös János megbetegedett és szüksége volt valakire a Revünek, én lettem az - immáron főállásban.

Emlékszel még mi volt az első hivatalos teszt-megbízásod?

Úgy emlékszem egy Suzuki Intruder volt az első önálló tesztem. Mankóval, mert éppen elütöttek. Volt egy teleszkópos mankóm - fényvisszaverős macskaszemmel - azt összecsukva a hátamra vettem, mint valami íjat, úgy motoroztam. Amikor leszálltam, azonnal kéznél volt.

2006-óta vagy a lap főszerkesztője. Rengeteg motort teszteltél, van-e olyan teszt, vagy tesztelés, ami különösen emlékezetes volt?

Egyszer egy chopper-cruiser összehasonlító tesztet csináltunk, és fiatalkori kapcsolatok révén megkérhettem a Hells Angels MC tagjait, hogy asszisztáljanak hozzá. Nem hiszem, hogy bármilyen motoros lapnak dolgoztak volna valaha az Angyalok. Idővel a klubos világ helyett egyre jobban érdekelt a túrázás, leginkább Afrika. Az, hogy ott lehettem az XT660Z Ténéré marokkói tesztjén, nagyon emlékezetes volt. Vagy amikor először mentem életemben oldalkocsissal. Egy oldalkotrós Urallal rögtön átrohantam a szembesávon, felugrattam a járdára és egy templomfaltól szó szerint öt centire álltam meg. De örökre megmarad az MT-10 SP dél-afrikai tesztje is, ott irtózatosan letoltak egy újságírót, mert bement a bozótba vizelni. - Mire orvoshoz kerülnél, meghalsz, ha megmar egy kígyó - ordította neki a vezetőnk.

Melyik volt életed legjobb motorozása?

Egy barátommal, Simon Fiala Szabolccsal megjártuk Líbiát. Nem a parti úton keresztbe, hanem a sivatagon át le délre, az Acacus-hegységig, ahol a Líbia-Niger-Algéria határ húzódik. Ezernél több kilométert tettünk meg sivatagokon át mindenféle út nélkül, láttunk olyan sziklafestményeket az eldugott völgyekben, amelyeken még elefántokat, zsiráfokat, krokodilokat ábrázoltak a Szahara egykori vadászai. Tisztára, mint az Angol Betegben.

Engem nagyon megfogtak az afrikai beszámolóid. Csinálsz mostanában hasonlókat? Ha igen, hova túrázol?

Az elmúlt években Indonéziában voltunk többször, a családdal. A lányom négyévesen már ott ült előttem a robogón, lába alatt a kétheti poggyászt tartalmazó kis táska, mögöttem a mamája - ahogy arrafelé szokás. Na jó, malacot és baromfiketrecet nem vittünk… Afrika után megnyugtatóan biztonságban éreztem magamat és a családot is. Most leginkább ennek van itt az ideje az életemben. Szeretnék a lányommal annyit időt tölteni, amennyit csak lehet. Azt mondják, hamar eljön az idő, amikor már nem igényli. Legalább akkora élmény a gyerekkel és a mamájával robogóval túrázni Indonéziában, mint annak idején mondjuk Sierra Leone volt enduróval.

Nem tudom látott-e már valaki téged nem motoros cuccban. Van olyan, amikor nem abban vagy?

Akad, de nem túl sűrűn. Ha valahol emberi ruházatban kell megjelenni, néha gondban is vagyok a gardróbbal. Szerencsére motorosként általában nagyobb a tolerancia irányomban. De beruháztam. Kaptam egy zakót és vettem két pár cipőt. Tavaly pedig két hawaii-mintás inget a Gili szigeteken. Elhatároztam, hogy divatfi leszek, úgyhogy szereztem egy iszonyat jó flat cap sapkát is is.

Mindenki tudja, hogy nem jó idők járnak a nyomtatott sajtóra. A Revü mégis tartja azt a színvonalat, amit 30 éve megszoktunk. Hogy csináljátok?

Egyrészt már jószerével egyedül maradtunk, mint havonta megjelenő motoros lap. Másrészt a Motorrevü nem csak nyomtatott sajtó, hanem internetes portál is, és jelen kell lennünk a közösségi médiában is, tehát jelen vagyunk. Néha a tévében is, hiszen csináltunk már közös tesztet veletek, és ha minden jól megy, fogunk is rendszeresen. A Motorrevü alapvetően ugyanaz, mint mindig is volt. Egy színes, nyitott, ugyanakkor korrekt, és máshol meg nem található teszteket publikáló magazin, ami tanít, szórakoztat, informál, mindezt kulturált módon, kulturált stílusban. Anyalapunknak, a német Motorradnak köszönhetően mi - és így olvasóink is - nem csak a szezonban jutunk hozzá komoly tesztekhez, hanem az év 12 hónapjában. Ez azért elég nagy dolog.

Hogyan látod a jövőt a motorozással, a motorkerékpárokkal kapcsolatban? Merre fejlődünk, milyen motorunk lesz, amikor 10 év múlva megint leülünk beszélgetni?

Nem fogunk leülni, hanem majd chatelünk, vagy twittelünk, vagy ami éppen divat lesz… Hogy milyen motorunk lesz? Ha a trend folytatódik, drága. És valószínűleg elektromos. Egy pár megszállottnak még lesz régi benzinese, és otthon főzi majd az üzemanyagot hozzá… A viccet félretéve, ha megoldódik az akkukapacitás kérdése, akkor hatalmas teret nyernek az elektromosok, jó esetben párhuzamosan futnak a benzinesekkel. Városban elektromosok, nagyobb utakra benzinesek. Nekem az a nagyobb bajom, hogy nincsenek tervek a motorozás népszerűsítésére. Aki ült már motoron, az tudja, hogy mekkora élmény. És ez nem függ attól, hogy ki melyik generáció tagja. Ha például szerelmeskedni jó volt az ókori Egyiptomban és jó a XXI. században, motorozni pedig jó volt 1990-ben, akkor ne mondja senki, hogy egy mai tízen-huszonéves nem élvezné, ha kipróbálná. És hát jó lenne, ha a kínaiak mellett más is gyártana olcsó, fiataloknak, kevésbé tehetőseknek is elérhető árú, megbízható motorokat. Jelenleg jó úton járunk, hogy a luxus hobbi kategóriába kerüljön a motorozás. Szemrebbenés nélkül állítjuk egy kétmilliós motorról, hogy olcsó, pedig ha az emberek többségét nézzük, ez egyszerűen nem igaz. Persze ez a kérdés jóval bonyolultabb annál, hogy ennyivel el lehessen intézni.

1998-ban, amikor kezdted, még ki sem jött az ős-Hayabusa - nem tegnap volt. Hány különböző motoron ültél az első „revüs” napod óta?

Vegyük a legegyszerűbb matekot. 20 év x 12 hónap = 240, körülbelül ennyi lapot számolva, ha mindegyikben csak egy motorral mentem, akkor az 240 darab. Persze volt, hogy többel mentem, de olyan is hogy éppen eggyel sem.

Azért kérdeztük, mert a matek nekünk azt adja ki, hogy te mentél a legtöbb motorral Magyarországon. És nem is csak a ház körül egy karikát, hanem rendes használatban. Nem tudunk olyan embert elképzelni, legalábbis Magyarországon, aki ennél több vasat próbált volna, úgyhogy felmerül a kérdés, hogy melyik volt a legrosszabb és a legjobb motor, amin életedben ültél?

Az én véleményem szerint nincs legjobb motor. Ezerféle ember, ezerféle habitus, igény, körülmény, felhasználási terület, ezerféle képesség. Hogyan lehetne nyugodt lélekkel bármelyikre is rásütni a legjobb jelzőt? Még egy ember esetében sem egyértelmű, hogy számára melyik a best, mert nem mindig, mindenhol várjuk ugyanazt egy motortól. Van egy húszéves Harley Davidson Sportsterem. Elég darabos jószág egy mai típustársához képest is. Amikor ráülök, rezeg, csühög, csattan a váltója, olyan érzésed van, hogy egy ős-gépet működtetsz. Gépet, nem műszert. Nem gyorsul jól, nem harapnak a fékei, a kuplung majdnem kétkezes. Imádod, ha ráülsz, de nem kívánod ezt mindennap. Ahogy egy R 1250 RT kifinomultságát sem. És hogy melyik volt a legrosszabb... azt hiszem, engem a motorozás jobban érdekel, mint a motor. Amivel lehet motorozni, az már nem lehet túl rossz. Határozottan nem vagyok veteránrajongó, de van egy kb. harmincéves C90-es Super Cubom, a vége 80 körül lehet. Imádom. Megy magától. Csak ülök rajta. Visz. Élvezem. Ennyi.

Képek: Mező János, Széles Út