A motorozástól sosem vonulok vissza – beszélgetés Dobai Attilával

Élet a Harley-n kívül?

- Mindenkit meglepett a visszavonulásod a Harley Budapest éléről. Amikor azonban felhívtalak, hogy egyeztessük az interjút, éppen a Bázison voltál, ami arra utal, hogy nem fogod ezt az ügyet teljesen elengedni…

- Már egy ideje terveztem, hogy visszavonulok. Mármint a kereskedéstől, a motorozástól természetesen sosem. Dani fiam másban keresi a boldogulását, így kerestem azt a partnert, akire rá lehet bízni a céget. Szerencsére Hankó Ákos személyében megtaláltam azt az embert, akiben látom azt az elkötelezettséget és lelkesedést, azt a csillogást a szemében, ami az enyémben volt, amikor 1999-ben megnyitottunk. Úgy látom, a cég jó kezekbe került, így ez volt a jó alkalom arra, hogy az üzleti résztől visszavonuljak. Ugyanakkor sokszor ott vagyok, segítek, amiben kell, és felkértek arra is, hogy a klub életét próbáljam élénkíteni, úgyhogy feladat lesz továbbra is bőven. Most épp az itthoni dolgaimat próbálom rendezni, a ház körül dolgozgatni, és őszintén szólva nagyon jól érzem ebben magam.

- A pandémia hozta nagy home office-korszak idején most sokan csodálkoznak rá, hogy milyen is otthon lenni. Naponta együtt ebédelni a családdal, a lakás vagy a kert eddig ismeretlen zugait megismerni…

- Hasonló érzés. A döntésem ráébresztett arra, hogy a Harley-n kívül is van élet, amiből nekem eddig kevesebb jutott. Azzal együtt, hogy ezt már évek óta terveztem, féltem attól, hogy mi lesz, ha majd nem kell minden nap menni és okoskodni. Megmondom őszintén, most egyáltalán nem hiányzik. Persze megyek, segítek, szívesen adok tanácsot, de szerencsére úgy látom, minden megy a maga útján. Foglalkoznak a céggel, fejlesztik, nemsokára újra megnyílik például az étterem, szóval minden szépen halad.

Utánpótlás kerestetik

- A 2008-as válságot azért bőven végignyomtad. Sokan adták be a kulcsot, de a HD a vezetéseddel átvészelte.

- Na igen, az az időszak nagyon megcibált bennünket is, mint mindenkit. A papírforma szerint tönkre kellett volna mennünk. Nagyon nagy erőfeszítésbe került, hogy talpon tudjunk maradni. Az egész motorpiac gyakorlatilag összeomlott, és azóta sem talált teljesen magára, de bízunk benne, hogy előbb-utóbb normalizálódik a helyzet. Ma a legnagyobb probléma, hogy a fiatalok nem nagyon motoroznak. Annak idején nekünk ez egy alap dolog volt, nem is nagyon ismertünk olyan embert, akinek ne lett volna motoros jogsija. Kezdetben nyilván a helyváltoztatás miatt motoroztunk, de aztán a szenvedélyünkké vált. Szerettünk motorozni, már nem elsősorban azért, hogy A-ból B-be eljussunk. Úgy látom, hogy ez a cél sajnos kevésbé lebeg a mai fiatalok szeme előtt. Sokkal inkább elvannak egy virtuálisabb világban, ami nyilvánvalóan nem tesz jót a motoros életnek. Ki kell mondani: sajnos ma nagyon kevés fiatal választja a motorozást, ha nem is életformának, de hobbinak legalább. Jobb esetben még elrobogóznak a városban, de hogy túrákat, kirándulásokat, eseményeket szervezzenek, az nem jut eszükbe. Az a korosztály, amelyik ezt még fontosnak tartja, lassan kiöregszik, ha nem lesz utánpótlás.

- Sokan így látják. Lehet ez ellen tenni?

- Elsősorban meg kell ismertetni a fiatalokkal a motorozás szépségét. Ugyanakkor meg kell tanítani biztonságosan motorozni őket. Sokakban, főleg a szülőkben ott a féltés, hogy a motorozás veszélyes, mindenkinek van egy elrettentő sztorija. A balesetek 80 százalékát ugyanakkor szerintem a nem megfelelő motorozási tudás, illetve a sebesség hajszolása okozza. Ha a fiatal generációt meg tudjuk tanítani felelősen motorozni, az sokat számítana. Rajtam nem múlik. Igaz, Attila fiam a jogi pályát választotta, de a két kisebbik gyerekem motorozik. Daninál ez természetes, de Dorci lányomnak is megvan minden kategóriára a jogsija, sőt, a gimi végén már Forty-Eight-tel járt suliba.

Előkerült pár ember

- Hogy kezdted a motorozást?

- Nagyjából úgy, mint mindenki a korosztályomból: az első nagyobb pofonokat azért kaptuk, mert lenyúltuk otthonról a Csepelt… Próbáltunk motorozgatni anélkül, hogy bárki is tanított volna. Aztán ahogy lehetett, vettem egy 250-es négyütemű, kardántengelyes Simsont. Ez volt az első motorom, felújítottam, és azzal jártam. Aztán jött minden, az első új motorom egy P21-es Pannonia volt. Volt aztán mindenféle motorom, végül 1990-ben gondoltam, hogy kellene valami Harley-t kipróbálni. Egyik barátom Amerikában élt, az ő unszolására végül onnan hoztuk az első Fat Boy-t, amivel elkezdtem a Harley-s életemet. Aztán persze előkerült pár ember a városból és a környékről – voltunk kábé nyolcan, akiknek Harley-ja volt; összegyűltünk szinte minden nap az Oktogonnál és mentünk. Motoroztunk körbe a város körül, ez napi program volt.

-  Akkoriban még öltönyös üzletember voltál, ezt cserélted később a Harley-főnöki bőrdzsekire.

- Egy számítástechnikai részvénytársaságot vezettem, tőzsdei informatikával, kereskedési rendszerek fejlesztésével és távközléssel foglalkoztunk. Nagyon jól menő cég volt, 1999-ben váltottam, akkor indítottam a Harley-kereskedést.

- Elég meredek váltás otthagyni egy jól menő egzisztenciát egy bizonytalan szenvedély kedvéért.

- Tényleg remekül ment a cég, elismert vállalat volt, komoly dolgokat csináltunk. Egy idő után viszont hatalmasra nőtt, én pedig nem vagyok egy nagyvállalati menedzser-típus, sokkal jobban éreztem magam, amíg kisebb cég voltunk. Akkor találtam ki magamnak ezt az egész Harley-s történetet, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, aztán addig mentem utána, amíg összeált.

Klub-jubileum 

- Nem sokkal korábban, 25 évvel ezelőtt összeállt a Chapter is. Már említetted, hogy van még vele teendő.

- 1996-ban álltunk össze tizenketten, és alapítottuk a Budapest Chaptert. Pillanatnyilag olyan 60 tagunk van, akik rendszeresen járnak velünk, de nyilvánvalóan ide is várnánk fiatalabbakat is. Már vannak páran, de jó lenne, ha nemcsak a vén rókák lennének ott. Alsóörsbe idén is belerondít a járvány, de klubszinten tartunk majd egy jubileumi bulit, ahova meghívjuk a társ-chaptereket és a barátainkat. Bízom benne, hogy ezt a bulit meg tudjuk szervezni a nyár folyamán. Sok olyan túránk van, amit terveztünk, de sajnos elmaradt, ezeket mind be kellene pótolni. Bízunk benne, hogy nyáron már lehet menni, akár külföldre is. Fel vagyunk rá készülve, mindenki félretett egy kis benzinpénzt, úgyhogy el tudunk jutni bárhová.

Nagy nyilvánosság előtt

- A Facebooknak és a bulvárnak hála az otthoni életed sem nélkülözi a nyilvánosságot. Lompos úr, a befogadott róka kalandos életét jól ismerik a követőid. Hogy van most?

- Jól van, este is itt vacsorázott. Nappal elmegy, de minden este megjelenik. Sötétedés után jön, felkapcsolja magának a villanyt – van egy mozgásérzékelős lámpa az asztal lábánál -, onnan tudjuk, hogy Lompos úr megjött vacsorázni. Jól boldogul három lábbal, „trike-üzemmódban” is, ugrál, jön-megy – teljes életet él.

- A közösségi oldalnak köszönhetően azt is tudjuk, hogy unokád született, amihez gratulálunk, és, hogy nagypapának hívnak, amit még szoknod kell…

- Ez utóbbi nem szívelem nagyon, de ez az élet rendje. A kisfiú viszont nagyon helyes, tündéri gyerek. Úgyhogy remélem, a későbbiekben ő is ad majd valami elfoglaltságot.

Út a jövőbe

- Több mint húsz éve hivatásszerűen foglalkozol a Harley-Davidsonnal. Az utóbbi években mintha kissé kapkodva keresnék Milwaukee-ban a jövőbe vezető utat…

- Kétségtelen tény, hogy komoly irányváltások vannak: eddig az volt a terv, hogy mindenkinek akartak motort csinálni az elérhetőbb árú belépő modellektől kezdve az egész nagyokig. Most úgy tűnik, ez változott: jónéhány modellt kivezettek, Sportstert egyáltalán nem csinálnak, valami jóval modernebb modell várható majd helyette. Kétarcú vagyok a kérdésben: egyrészt nyilván nagyon drukkolok a márkának, a másik oldalról viszont érzek egy kis kapkodást. Három évvel ezelőtt száz új modellt hirdettek, most pedig inkább szűkítenek a palettán. Az elektromos vonal szerintem egyelőre nem igazán működőképes a viszonylag kicsi hatótáv és a magas ár miatt. Amiben nagyon bízom, az a Pan America. Ugyan még nem mentem vele, de azt mondják, az átütő siker lehet a túraendúrók folyamatosan bővülő piacán. Szerencsére nincs is túlárazva, technikailag pedig nagyon ígéretes.

Képek: Facebook